Interjú Kovács Lacee CrossFit Regionális Európa Bajnok és Games Atlétánkkal

2013 Regionális bajnoki cím, majd első magyar sportolóként részvétel a CrossFit Games-n, hogy emlékszel vissza erre az időszakra?

Őrült sokat edzettem akkoriban, hiszen a 2012-es Regionálison egy hellyel lecsúsztam a Games kvótáról az összetett 4. helyezésemmel. Valószínűnek tartom, hogy ez a kudarc vezetett odáig, hogy a következő évben sikerült megnyernem az európai döntőt, hiszen pár nap önsajnálat után 200%-kal vetettem bele magam a munkába, ami meg is hozta a gyümölcsét. A Regionálison szerzett aranyérem számomra többet ért, mint maga a Games részvétel. Vegyes érzelmek kavarognak bennem azóta is a végső döntőben mutatott teljesítményemmel kapcsolatban, de az biztos, hogy ha a sérülések nem hátráltattak volna a következő 2-3 évben,
akkor jobb eredményre is képes lehettem volna. Ez azonban nem tudott felszínre kerülni és a hajó szép csendben elúszott. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam ott is megmutatni azt, amire valóban képes voltam abban az időszakban!

Közel kilenc év telt el azóta, hogy alakult az életed, mivel foglalkozol?

A 2016-os Open előtt “akasztottam szögre a versenygúnyám”, majd ezt követően több versenyzővel is közös munkába kezdtünk, tehát az edzői oldalról próbáltam segíteni azokat a sportolókat, akik szerettek volna magasabb szintre jutni a CrossFit-ben. Számos külföldi – főleg olasz, spanyol, francia – atléta egészen a Regionális top 10-ig tudta verekedni magát a munkánk során, amely online programozásban és közös edzőtáborokban valósult meg. Magyarországról
Gergely Jani bácsi Masters Games kvótát szerzett, külföldi Masters versenyzőim pedig Games ezüstöt és 6. helyet hoztak a madisoni döntőben. Ezen időszak alatt számos nemzetközi és hazai szemináriumot, edzőtábort vezényeltem le olyan
célzattal, hogy a lehető leghatékonyabban tudjanak dolgozni a versenyzőjelöltek és a hobbi CrossFit sportolók. Emellett a családommal bejártam a fél világot és sikerült eljutnom néhány olyan helyre is, amiről gyerekként is álmodoztam. Nagyszerű volt látni azt a sokszínűséget, ahogy más országokban, földrészeken élnek az emberek és örülök, hogy ezt a gyerekeink is megtapasztalhatták, hiszen ezen élmények biztosan jellemformáló erővel is bírtak számukra. Szép időszak volt, de aztán jött a Covid-19… Az elmúlt 2.5 évben a saját edzőtermemben, a ceglédi Beast and Barbell Gym-ben edzősködtem. Ide átlagemberek járnak, akik szeretnének tenni az egészségükért, fittségükért. Nagyon büszke vagyok az általuk mutatott alázatosságra, amely legtöbbjüknél számtalan leadott kilóban, sok-sok kg felépített izomban, növekedő erőben és állóképességben mutatkozik meg, miközben szívüket-lelküket kiteszik a “kedvemért”. Más világ, mint mikor minden hétvégén másik országban dolgoztam és versenyzők mozogtak a kezeim alatt, de ezt is élvezem és nem mellékes, hogy itthon vagyok, azaz a családomat bármikor láthatom. Sokat foglalkozom a jövőnk tervezésével, amit jelen pillanatban többféleképp is el tudok képzelni, de ezek 5-10 éves távlatban adják majd magukat. Sok mindenre sajnos nem lesz ráhatásom, így aztán meglátjuk mit dob a gép.

Egy korábbi Veled készült interjúban azt mondtad: a minőségi munka mindig többet fog érni, mint a mennyiségi, edzőként ezt a szemléletet képviseled?

Az ember idővel tanul a saját hibáiból. Ezalól én sem vagyok kivétel és sok mindent teljesen másképp csinálnék ma, mint 8-10 évvel ezelőtt. Akkoriban hatalmas szívem volt nagy monotonitás türéssel. Ma inkább az eszem használom és próbálom hasznosítani az eltelt évtized alatt szerzett tudást, amit a számtalan oktatáson, képzésen, online anyagok átrágása és könyvek olvasása során szereztem. Az biztos, hogy a jól tervezett és kivitelezett edzések hosszan és jól terhelhető sportolót építenek, aki képes lehet magasabb szintre jutni.

Ha jól tudom fiadat Kókuszt már 4 éves kora óta fejleszted, mesélnél erről a közös utatokról?

Eszméletlenül erős kapocs van közöttünk, ami a sportnak is köszönhető, hiszen heti 4-6 alkalommal együtt dolgozunk a teremben, amely olykor szórakoztató, máskor verejtékes, majd bosszantó, aztán vicces, utána nevelő jellegű és a végén ölelésekben végződő. Nem könnyű egyszerre Apának és Edzőnek lenni. Sokszor lelkiismeretfurdalásom van Apaként azért, amit Edzőként csináltam, de mindig meg tudjuk beszélni a sérelmeinket és amikor odakerül a sor, hogy meg kell mutatnia mit tud, akkor általában örömteli mosollyal fejezi be a versenyt, megmérettetést,
iskolai számonkérést, hiszen az elvégzett munka eredményekben tükröződik és a sikert ugye mindenki szereti. Az edzéseit mindig próbáltam színesíteni azzal, hogy minden nap teljesen mást csinált velem vagy épp az úszóedzőjével, így nehéz lett volna ráunni a dologra. Most 10 éves és lassan kezdünk belefolyni a specializált CrossFit, IF3 jellegű edzésekbe, ami kevesebb játékot tartalmaz, de
nagyon jó a monotonitás tűrő képessége, ami fontos, hiszen rengeteg gyakorlásra van szükség ahhoz, hogy a mozgásának hatékonysága a megfelelő technikai kivitelezés révén magas szinten legyen később. A keringési rendszere is kiváló, amit ténylegesen több ezer kilométer kerékpározással, evezéssel, futással, úszással építettünk fel az elmúlt 6 év során. Én is kíváncsi vagyok rá, hogy mit hoz a jövő vele kapcsolatban, de nem ragaszkodom ahhoz, hogy élsportoló legyen belőle, hiszen nagyon “zsivány” kölyök, amit a normál életben nevezzünk csak talpraesettnek, így aztán biztos vagyok benne, hogy a tanulás révén is bármire képes lehet.

Amikor a fiaddal a jövőbeli sportkarrierjét tervezitek, mik azok a legfontosabb elvek, tanácsok, amiket mondasz neki?

A már említett minőségi gyakorlat végrehajtást fontosnak tartom, amely elsősorban a sérülések megelőzését célozzák. Ez akkor is fontos, ha nem lesz belőle élsportoló.
Reális célokat tűzünk ki, amely jelen pillanatban azért fontos, hogy sikerélményt szerezzen és lássa az egész “értelmét”. Ugye 6 éve edz, de hivatalosan csak 3 év múlva indulhat IF3 versenyen, ill. 4 év múlva CF megmérettetésen. Sokat beszélek neki a légzés szerepéről, ami a jobb teljesítményt tudja támogatni, amennyiben az
megfelelően kivitelezett az edzések során (is). Én magamat jó versenyzőnek tartom, ami nem arra vonatkozik, hogy aranyérmeket halmoztam fel ez inkább a hozadéka volt- , hanem arra, hogy jól kezeltem a versenyszituációkat és sokszor
jöttem ki győztesen olyan csatákból, ami inkább fejben dőlt el, mint a fizikai kvalitások aktuális milyenségén. Próbálom neki is átadni azt a mentalitást, hogy versenyen csak Ő van, meg az, amit taktikaként megbeszéltünk és tartsa magát ahhoz, hiszen ismerem a képességeit és legtöbbször pontos becslést teszek arról, hogy egy-egy feladatban mire lesz képes.

Mit jelentett sportolóként számodra az Olimpiai részvétel, az Olimpiai eszme?

14 évet judoztam. Akkoriban az olimpiai részvétel volt az egyik célom, de időközben rátaláltam a CrossFit-re, ami egyik fő oka volt a cselgáncs befejezésének. Mikor először hallottam arról, hogy a funkcionális fitnesz olimpiai sportággá válhat az IF3 szervezet révén, azonnal felvillanyozott és arra gondoltam, hogy eszméletlen klassz lenne, ha Kókuszból olimpikon válhatna, amennyiben minden klappol az odavezető úton. Szerencsére több olyan sportoló barátom van, aki olimpiai résztvevő, sőt érmes, ill. bajnok lett az elmúlt Olimpiai Játékok során. Hihetetlen érzelmeket váltott ki belőlem, amikor a közvetítések során láttam őket győzni vagy épp emelt fővel veszíteni. Gyerekkori álmaikat váltották valóra, amit brutális mennyiségű edzésmunka, sok-sok sérülés, elveszített tétmérkőzés előzött meg, ám egyikük sem adta fel és addig mentek, míg törekvéseiket siker koronázta. Több olimpiai érmet is volt szerencsém a kezemben tartani. Ezen érmeknek van egyfajta kisugárzása, amit nem igazán tudok szavakba önteni. Egy átlagember számára csak egy fémdarab, de olyasvalakinek, aki tényleg tisztában van vele, hogy mennyi minden kell egy ilyen medál megszerzéséhez, az tudja csak igazán értékelni és átérezni ezt a megmagyarázhatatlan légkört, amit ezek átadnak. A CrossFit világában valahogy sosem éreztem ezt a “varázst”, pedig aki ott volt velem a kezdetektől, az tudhatja, hogy számomra tényleg nem létezett más, mint a CF és a CF plusz egy kis CF.

Milyen segítséged, támogatóid voltak sportolóként a céljaid megvalósításában?

Leginkább magamra számíthattam, de ez azért nem fedi teljesen a valóságot. Olyan szponzori támogatások, mint a mai élmezőnynek vannak, az én időmben nem léteztek, legalábbis Európában nem. Két hazai top táplálékkiegészítő cég is támogatott termékekkel és anyagi értelemben is, de megélni ebből nem tudtam volna. Ugyanúgy dolgoztam ,mint manapság, csak mellette 2-3 edzést is elvégeztem naponta. Szerencsére voltak olyanok, akik pl. a Games-re történő kijutásomhoz hozzájárultak valamelyest, de az egyéb versenyekre történő utazás és
járulékos költségek legtöbbször a saját zsebem terhelték. Az edzéseimet magam terveztem, amely a már említett hibák ellenére a versenyeken legtöbbször érmekben tükröződött vissza. Ma biztosan minden sokkal egyszerűbb lenne és ha esetleg Kókusz olyan szintre kerülne, hogy nemzetközi versenyeken indulhatna, akkor bízom benne, hogy nem ütköznénk olyan akadályokba, mint én 2011-2016 között.

Van rálátásod 2022-ben a magyar CF és Funkcionális Fitnesz sportágakra, az abban részt vevő sportolókra és az elért eredményeikre?

Nagyrészt követtem a hazai eseményket, ill. a nemzetközi versenyek eredményeit is figyelemmel szoktam kísérni. Sajnos Horváth Laurán és Varga Mirán kívül nem látok olyan potenciális sportolót, aki nemzetközi szintet ütne meg a magasabb oldalról. Ők ketten kiemelkedően jók a maguk korosztályában, de számomra szomorú, hogy az elmúlt években nem tudott “kifejlődni” más olyan sportoló – Horváth Kristófon kívül -, aki legalább az egykori Regionális szintet hozná.

A Nemzeti Funkcionális Fitnesz Bajnokság egyik programozója vagy, hogy talált meg ez a feladat, mit jelent számodra ez a feladat és mik voltak a fő elvek, ami alapján megterveztétek a teszteket?

Gáspár László, a NEFFISZ elnöke keresett fel minket Kajdi Róberttel együtt, hogy mit szólnánk, ha közösen programoznánk a 2022-es OB-t. Örömmel vállaltuk a feladatot és úgy érzem, hogy a magyar mezőny kvalitásaihoz mérten erős, de nem lehetetlen küldetést raktunk össze, amely tartalmazza mindazokat az elemeket, amit az egyes tesztek megkövetelnek. A korosztályos skálázást is sikerült szépen összerakni, de tudtommal a nevezők végleges listáját látva ezek még módosulhatnak, mert az a szövetség célja, hogy minél több ember kedvet kapjon a versenyzéshez, különösen a junior korcsoport, akik a sport jövőjét testesítik meg. Biztos vagyok benne, hogy ezt is lehetett volna jobban csinálni, de reményeink szerint nem okozunk csalódást a versenyzőknek és jó élménnyel távoznak majd Zalaegerszegről!

Az életed jelenlegi szakaszában elégedett vagy azzal, ahol tartasz és milyen terveid vannak a következő években?

Mindig is voltak és jelenleg is vannak céljaim, amiket szeretnék elérni. Mint a riport elején említettem, több verziót is el tudok képzelni a jövőnket illetően, amikhez különböző csillagállások kellenek, így más-más végkifejlet várható. Magam is kíváncsian várom merre kanyarodik majd a folyó, amiben evezünk, de addig is a holnapi feladatok elvégzésére fókuszálok igazán, ami lépésről lépésre közelebb visz a tervek valamelyikéhez. Egy biztos, a családommal szeretnék sok időt tölteni és élményeket szerezni, amire mindannyiunk szívesen emlékszik vissza a
későbbiekben!

KÖSZÖNJÜK Laci, hogy válaszoltál kérdéseinkre, sok sikert kívánunk Neked a jövőben, és bízunk az együttműködésedben valamint a sikeresés közös szakmai munkában!

Közzétéve: Nemzeti Funkcionális Fitneszversenyzési Sportági Szövetség (NEFFISZ)

Nemzeti Funkcionális Fitneszversenyzési Sportági Szövetség (NEFFISZ)

%d blogger ezt szereti: